Sziasztok!
Meghoztuk a következő fejit! Sajnos egy társszerkesztő kilépett, ezért Lor és én Domcsyy ( vagy jelen esetben Egy Csajszi) hoztuk nektek az új részt közösen. Reméljük tetszeni fog nektek :) Olivia Wanderson karakterének lehet jelentkezni. Írjatok egy e-mailt erre a címre: vidupancsi1293@gmail.com Várjuk a jelentkezőket!:)
Puszi: Lor és Domcsyy
Olivia Wanderson
Egy újabb nap, újabb sértések. Nem mintha annyira izgatna az "társaim" véleménye, mert ha egyszer visszaszólok, ott kő kövön nem marad.Bár igyekszem visszafogni magam a múltkori incidens óta. Folyamatosan cikiztek a többiek, de csak azért mert én a gazdagabb rétegbe tartoztam. Barátaim nem nagyon voltak(nem mintha szükségem lenne akárkire is), mert azok a lányok akik úgymond "gazdag" családból származnak nem tartottak közéjük valónak, mert a személyiségem nem olyan volt, mint az övéjük.Engem keményebb fából faragtak, és a tanulásra koncentrálok.Környezetvédő vagyok, és ellenzem a bántalmazásokat, ami ebben a világban előfordul. Nem mintha a mindennapjaimat velük akarnám tölteni. Én annál felsőbbrendű vagyok. Nincs szükségem senkire. Na, de mindegy is.Kora reggel értem be a suliba. Mindig én vagyok az első.Igazából szeretek a középpontban lenni. Feszes háttal léptem be az osztályterembe. Sajnos nem én voltam az első. Rajtam kívül két lány tartózkodott a teremben.Vida Morgan, és az új lány, aki pénteken érkezett, Stella. Gondoltam megtisztelem őket a jelenlétemmen, hisz Vida soha nem volt velem elutasító, szívesen beszélgetett velem.
-Helló.- léptem oda hozzájuk. A szőke lány mosolyogva fogadott.Vida viszont már ismert, tudta, hogy csak azért mentem oda, mert nincs kedvem egyedül üldögélni, miközben ők jól elbeszélgetnek. Nem tartozok a csevegős libák közé, de nincs kedvem unatkozni.
-Szia Olive! Hadd mutassam be neked a legjobb barátnőmet Stella Blacket. Stella ő itt Olivia Wanderson.-mutatott be minket egymásnak. Én csak biccentettem, de Stellának felcsillant a szeme.
-Várj. Wanderson?-kérdezte meglepetten, de a mosoly továbbra is ott ült az arcán. -Livie, nem emlékszel rám?-pillantott felém a szőke lány
-Kellene?-vontam fel a szemöldökömet unottan. Végignéztem rajta. Szőke haj, vékony alkat, csinos öltözködés és az a letörölhetetlen vigyor..Nem, nem rémlik.
-Emlékszel, amikor még általánosba jártunk. Osztálytársak voltunk ott is csak akkor engem mindenki Melodynak hívott.-frissítette fel az emlékezetem.
-Kellene?-vontam fel a szemöldökömet unottan. Végignéztem rajta. Szőke haj, vékony alkat, csinos öltözködés és az a letörölhetetlen vigyor..Nem, nem rémlik.
-Emlékszel, amikor még általánosba jártunk. Osztálytársak voltunk ott is csak akkor engem mindenki Melodynak hívott.-frissítette fel az emlékezetem.
-Igen, most már tudom!-bólintottam, és én is eleresztettem egy halvány mosolyt.
Igazából egész jót beszélgettem velük. Kérték, hogy a délutánt töltsem velük. Kicsit vonakodtam ettől az egésztől,mert én nem hiszek ebben a "legjobb barát" mizériában.Nem gondolnám, hogy szükségem hazug emberekre, egyedül is megállok a lábamon. De mivel az év vége felé közeledünk, és mindenből színötösre állok, úgy döntöttem, hogy belemegyek. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Suli után~
Igazából egész jót beszélgettem velük. Kérték, hogy a délutánt töltsem velük. Kicsit vonakodtam ettől az egésztől,mert én nem hiszek ebben a "legjobb barát" mizériában.Nem gondolnám, hogy szükségem hazug emberekre, egyedül is megállok a lábamon. De mivel az év vége felé közeledünk, és mindenből színötösre állok, úgy döntöttem, hogy belemegyek. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Suli után~
A szekrényemnek dőlve vártam Stellát és Vidát, akik nevetve álltak meg előttem
-Miről van szó?-kérdeztem köszönés nélkül, és elindultam a kijárat felé.
-Semmiről!-válaszolt Vida túl hamar.Stella, és ő néma csendben pillantgattak felém.
-Hallgatlak!-torpantam meg, és Vida szemébe néztem.
-Öö.. Na oké.. Látod azt a fiút?-fogta suttogóra a beszédet Vida, és egy lépéssel közeledett felém.
-Harry Styles.-feleltem rezzenéstelen arccal.
-Igen.-bólintott.-Szombat reggel éppen a buszom után szaladtam, elcsúsztam egy tócsában és magamra öntöttem a kávét. Na akkor ő segített fel.-vonta meg a vállát. Közben a szekrénysorhoz húzódtunk, hogy ne sodorjon el minket a tömeg, akik a 6.óra után minnél előbb haza akartak jutni.
-Értem.-bólintottam.-És tetszik?-tértem rá a lényegre.
-Mi? Nem! Dehogyis! Normális vagy?-jöttek tőle a kérdések és felelések, de én akkor megtapasztaltam, hogy Vida nagyon rosszul hazudik.
-Hazudsz. Na ki vele.-biccentettel unottan. Stella tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd Vidára. Könnyen ki tudom szedni az emberből azt, amit tudni akarok.
-Helyes srác, de ahhoz, hogy erre a kérdésre válasszolni tudjak, meg kell ismernem!-adta a diplomatikus választ Vida. Ezért is tisztelem Vidát, mert remek a meglátása.- De ne csak az én "ügyeimről" legyen szó, Stell mesélj csak te is.-nézett Vida jelentőségtelljesen Stellára, aki riadtam pillantott rá.
-Mi van?-próbálta kerülni a témát ,ezt észrevettem.
-Hallgatlak!-torpantam meg, és Vida szemébe néztem.
-Öö.. Na oké.. Látod azt a fiút?-fogta suttogóra a beszédet Vida, és egy lépéssel közeledett felém.
-Harry Styles.-feleltem rezzenéstelen arccal.
-Igen.-bólintott.-Szombat reggel éppen a buszom után szaladtam, elcsúsztam egy tócsában és magamra öntöttem a kávét. Na akkor ő segített fel.-vonta meg a vállát. Közben a szekrénysorhoz húzódtunk, hogy ne sodorjon el minket a tömeg, akik a 6.óra után minnél előbb haza akartak jutni.
-Értem.-bólintottam.-És tetszik?-tértem rá a lényegre.
-Mi? Nem! Dehogyis! Normális vagy?-jöttek tőle a kérdések és felelések, de én akkor megtapasztaltam, hogy Vida nagyon rosszul hazudik.
-Hazudsz. Na ki vele.-biccentettel unottan. Stella tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd Vidára. Könnyen ki tudom szedni az emberből azt, amit tudni akarok.
-Helyes srác, de ahhoz, hogy erre a kérdésre válasszolni tudjak, meg kell ismernem!-adta a diplomatikus választ Vida. Ezért is tisztelem Vidát, mert remek a meglátása.- De ne csak az én "ügyeimről" legyen szó, Stell mesélj csak te is.-nézett Vida jelentőségtelljesen Stellára, aki riadtam pillantott rá.
-Mi van?-próbálta kerülni a témát ,ezt észrevettem.
-Ott van Niall.-közölte a tényt Vida, és elvigyorodott, amikor Stella mögénk lépett, hogy takarásba kerüljön.
-Héjj!-sziszegte Stella , amikor észrevette, hogy az említett személy sehol sincs.
-Héjj!-sziszegte Stella , amikor észrevette, hogy az említett személy sehol sincs.
-Neked meg Niall tetszik.-állapítottam meg.
-Khm..-nézett Stella megróvóan barátnőjére, aztán felém fordult.-Lehet!-mondta vöröslő arccal.
-De ha már a fiúknál tartunk,neked ki tetszik Olivia?-szólt közbe Vida vigyorogva.
-Én nem fiúzok, inkább a tanulásra és a jövőmre köncentrálok!Segíteni szeretnék az embereken, és állatorvos akarok lenni! Meg akarom változtatni a világot, hogy legalább egy parányit jobb legyen.Az emberek emlékezni fognak a nevemre! Ebbe nem fér bele egy fiú!-bólintottam elégedetten.
Vida és Stella leesett állal bámultak rám.
-Hűű..-nyőgte ki Vida,és elismerően biccentett.Stella egyetértését kifejezve bólintott.
-Na indulás!-tereltem a lányokat a kijárat felé, mert idők közben a folyosó kiürült. A szabadságérzet azonnal rámtőrt, amikor kiléptem a friss levegőre. A madarak csicseregtek, a nap sütött... imádok a természetben lenni ilyenkor.
-Megyünk a Hyde Park-ba?-kérdezte Vida, miközben leszökdécselt a lépcsőről. Stella vérvörös arccal nézett át rajtunk, és miközben próbálta a fekete pulcsiját mégjobban magára húzni, lassan sétáltam le a lépcsőről.
-Igen!-bólintottam, és igyekeztem kiszúrni azt, aki miatt Stella ilyen furán viselkedett. Nem kellett sokáig nézelődnöm. Maga Niall Horan az iskola előtti padon üllt, és a körégyűlt fiúkkal dumált.Lenézően pillantottam felé. Mindig is megvetettem az ilyen srácokat. Zselézett haj,csőfarmer és egy Ramones feliratú fekete póló, és természetesen a napszemüveg. Nem tudom, hogy Stella mit lát benne, de ő tudja... A Hyde Park nincs messze az iskolánktól, mondhatni egy köpésnyire van. Azt imádom ebben a parkban, hogy az ember a természet része lehet. Nem hallani az autók zaját, nincs szemét minden fa tövében. 14 éves koromba, amikor gimibe kerültem, nehéz időszakot éltem át, így mindig ide jöttem, és olyankor útjára eresztettem könnyeimet. Nagyrészben a bátyámat sirattam..Rohadtul hiányzik. A könnyek mardosták a szememet, ahogy rá gondoltam.
-Minden rendben?-pillantott rám Stella.
-Persze!-bólintottam gyorsan.Utálom, ha gyengének tűnök. Leültünk egy padra.
-Olive, hogy vagytok?-kérdezte Stella mosolyogva. Nem szeretem, hogyha valaki ilyen vidám. Eszembe juttatja, hogy az én életem milyen ritka szar.Tudom, hogy ez néhány emberben negatívitást idéz elő,de ez van, ez vagyok én.
-Kössz, jól. A szüleim és a húgom boldogok, mintha mi sem történt volna 12 évvel ezelőtt, úgy látszik, csak én maradtam ilyen érzelgős és gyenge, de ezen kívül minden szuper, ugyanis rájöttem valamire, amit már rég tudnom kellett volna.Az élet egy harc..-mormogtam halkan, de épp elég érthetően ahhoz, hogy Stella megértse, hogy mit makogok.
-Én..én sajnálom.-suttogta együttérzően.Pedig nem tud semmit, Ő nem élt át ilyet. Nem is kívánom neki.
-Miről van szó?-értetlenkedett Vida. Ő nem tudja, hogy mi történt akkor...
-Semmi!-intéztem el egy legyintéssel.-Ti hogy vagytok?-fordultam Stella felé.
-Köszi,megvagyunk!-mosolyodott el Stell.-Majd nyáron anyuékat is kiköltöztetem Londonba, mert ők Mulliganbe maradtak.
-Remek!-sóhajtottam halkan. Igyekeztem nem mondani sokat magamról, nem akarok megint abba a hibába esni, hogy rossz embereket fogok ki. Végülis a délutánom egész jól telt.Fura, de jól éreztem magam két olyan lánnyal, akiknek a gondolkodásuk teljesen más, mint nekem. Kb. 8 körül értem haza. A szüleim csodálkoztak, hogy ilyen későn toppantam be, mert a pontosság a védjegyem.A húgom, Ellie vigyorogva mondogatta, hogy biztos fiúztam.Én csak megforgattam a szemeimet, és inkább felmentem a szobámba. Manapság ott töltöm az estéimet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése