Kedves Olvasók!
A 3.fejezetet én írtam meg Nektek, remélem, hogy tetszeni fog.:)
Puszi:Lor
Az eső nagy kövér cseppjei kopogtattak az ablakon.Édes álmaimból ez rázott fel. Szomorúan nyugtáztam, hogy ismét nem napfényes hétvégének örvendhetünk.. Viszont az boldogsággal töltött el, hogy Stella a mellettem lévő szobában aludt. Pár hónapja még nem gondoltam volna, hogy Stellával fogok lakni. Az első iskola napja remekül sikerült, szinte azonnal beilleszkedett. Úgy látszik Őt már most észreveszik, én viszont továbbra is láthatatlan vagyok.Mindegy. Szóval kb. 7-kor kikeltem az ágyikóból. Felkaptam egy farmert, és egy ujjatlant.Arra gondoltam, hogy meglephetném Stellát valamivel. Halk léptekkel indultam a bejárati ajtó felé.Levettem a fogasról az esőkabátot, ami már nagyon nyúzott volt. Londonban gyakran kellett használnom. A Starbuckstól eléggé messze lakunk.Unottan ültem le a buszmegállóban. Londonban az ember egy örökkévalóságig várja a buszt, aztán egyszerre kettő fut be. Felpattantam az egyik buszra.Miután az ajtók bezáródtak, leültem a kiszemelt helyre. Tudom, hogy nagy felhajtás ez az egész, de a kávéért megéri ennyit utazni. Igyekeztem a jó megállóba leszállni. Sokszor tévedtem már el ezen a környéken, mert a tájékozódásom nagyon béna. Olyankor addig bolyongok, amíg egy számomra ismertebb környékre nem tévedek. Múltkor fél órát sétálgattam, bár ez semmi ahhoz képest, amit a hatodikos osztály kiránduláson csináltam. Azt hiszem valahol Németországban voltunk, én meg lemaradtam. Már nem is tudom, hogy keveredtem vissza. Mindegy. Szerencsére a busz a Starbucks előtt dobott ki. Amint beléptem , megcsapott a kávé illata. Imádom.
-Szia Jake!-intettem mosolyogva a pultossrácnak, és levágtam magam az egyik székre a bár előtt.
-Jó reggelt Napsugár!-viszonozta a gesztusomat.- Mivel szolgálhatok?- kérdezte.
-A szokásos és egy... kapucsínó! Igen azt létszi!-bólintottam, miután befejeztem a magammal folytatott vitát. Elgondolkoztam. Stellát nagyon régóta ismerem, de nem tudom, hogy mi a kedvenc itala...14 éves korunkba váltunk el, azóta hosszú idő telt el. Nem ismerem már annyira Stellát, azóta biztosan megváltozott az izlése. Mindeközben elkészült a kakaóm, és a kapucsínó.
-Kinek viszed?-kérdezte Jake egy féloldalas mosoly kiséretében.
-Stellának!-rántottam meg a vállam.
-Ö... Stellának?- vonta fel a szemöldökét, aztán sóhajtva leült mellém.- Vida.. Stella nem jön vissza.
-Jake.A múlt héten mondtam, hogy visszaköltözik Londonba!-nevettem fel. Jake tényleg azt hihette, hogy megőrültem.
-Ó..Bocsi!-húzta el a száját, és próbálta elfojtani a kuncogását.-Majd elhozod?
-Persze!-bólintottam, és felálltam a székről.-Köszi a kávét! Szia Jake!- intettem mosolyogva, és kiléptem a kávézó ajtaján. Az eső már nem zuhogott annyira. Le akartam ülni egy padra azzal a szándékkal, hogy úgy várom meg a buszt.Természetesen a pad vizes volt. Szóval a farmerem tiszta vizes lett a hátsómon. Igazából már megszoktam, ez az én formám. Annyira el voltam foglalva az önsajnálattal, az égéssel és a vizes hátsómmal, hogy észre se vettem a buszt, ami a túloldalon állt meg. Az ajtók éppen csukódtak.
-Csessze meg!!-kiáltottam fel idegesen, a kapucsínót a kezembe kaptam, és a busz felé futottam, ami már elindult. Az út még nem száradt meg, persze én a legnagyobb tócsában csúsztam el. A kapucsínó a ruhámon landolt.-Basszus!-szisszentem fel a fájdalomtól.
-Jól vagy?-nyújtotta valaki a kezét, feltételezéseim szerint egy fiú.
-Ja, kössz!- ragadtam meg a kezét, és ő felhúzott a földről.-Ilyen nincs!- fújtam ki a levegőt, amikor a leöntött pólómra néztem.
-Hát eléggé rosszul néz ki!-kuncogott halkan a srác. Idegesen néztem rá. És .. azok a gyönyörű zöld szemek. Gyorsan megráztam a fejemet.
-Öh..Köszi mégegyszer... de most megyek.. rendbeszedem magam.-nyőgtem ki, és elindultam a Starbucks felé.
-Várj!-szaladt utánam.-Ne segítsek valamiben?-vonta fel a szemöldökét, miközbe próbálta tartani a lépést velem.
-Nem kell, köszi!-mosolyodtam el halványan. A srác kinyitotta nekem az ajót.
-Amúgy Harry vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Vida!-ráztam meg. Hű...Harry. Volt egy pillanatom, hogy végigmérjem. Göndör, barna haj, mosolygós arc, zöld szemek.... Gyönyörű a srác. Gyorsan elengedtem a kezét, és a pulthoz léptem.-Szia
Jake! Ismét..-motyogtam .Jake háttal volt nekem,gondolom kávét csinált.
-Szia..Vida, veled meg mi történt?-nevetett fel halkan.
-Lekéstem a buszt, és elestem. Használhatom a mosdót?
-Persze!-sóhajtott mosolyogva.
-Köszi!-bólintottam hálásan, átbújtam a pult alatt, és beléptem a kis helységbe. Titkon visszanéztem egy pillanatra. Harry leült a pult elötti székre. Tekintete rám szegeződött. Az arcom lángba borult. Gyorsan beléptem a mosdóba. A tükör elé léptem. Nem mindennapi látvány. A hajam nagyon kócos volt,az arcom vörös, a pólóm kávés, a gatyám meg kiszakadt és vizes volt. Remek.. Nem tudtam sokat kezdeni magammal, mert nem hordok egy ruhásszekrényt a táskámban, mint néhány lány, úgyhogy csak a hajamat tudtam megfésülni. Amikor kiléptem a mosdóból, Harry már nem volt itt. Csalódottan ültem le Jake elé.
-Elment, valaki hívta!-mondta Jake.-Azt üzeni, sajnálja, hogy nem tudott elköszönni.
-A számát se tudom..-morogtam . Jake halkan felnevetett.
-Láttam már erre, tuti fogsz vele még ütközni!-mosolygott rám bíztatóan. Csak megvontam a vállam.Mindegy, a fiúknál sosem volt szerencsém, nem hinném hogy ez változna. A buszom 1 óra múlva indult, úgyhogy időm volt bőven. Gyorsan küldtem egy üzit Stellának , hogy késni fogok. Szóval beszélgettem Jakeel, és igyekeztem kiverni a fejemből azt a gyönyörű zöld szempárt...
" Csak felfal belül
Reménytelen
Mert ez egy elb*szott szerelem "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése