5.fejezet- Happy nice day!

Sziasztok!!

 Ismét elhoztam nektek a következő fejit.

Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)

      Puszil: Domcsyy

Stella Black

Mondhatni csodás napom volt. A suliba ismét találkoztam Oliviával. Mennyit változott ez a lány! De azt viszont sajnáltam ami a testvéréve, történt. Nem volt bőbeszédű ebben a témában, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem kellett mondania, hisz az a baleset benne volt a hírekben, így tudtam, hogy miről van szó. Este 8 óra körül értünk haza Vidával. Felhívtam Josht, hogy velem minden oké, ne aggódjon. Igen a bátyám is kijött velem, de ő a haverjánál lakik.  Megvacsoráztunk, elmosogattunk és letusoltunk. Zuhany után bekapcsoltam a laptopom és ránéztem a Facebookomra. Volt egy bejövőm. Kíváncsi voltam, hogy kitől. Mikor megláttam a küldőt elállt a lélegzetem. Niall írt? Nekem? Álmodom? Gyorsan megnyitottam az üzenetet, melyben ez állt:

"Szia Stella. Hogy vagy? Láttam, hogy mennyire megvoltál ma ijedve, mikor megláttál. Miért?

Figyelj én szeretnék veled barátkozni, de ahhoz az is kell, hogy te ne félj tőlem. Elmondod, hogy

miért félsz tőlem? Várom a válaszod! Niall:)"

Hatalmasat sikítottam.Atya úr isten, Niall Horan az iskola legmenőbb fiúja írt NEKEM! Össze-vissza uráltam örömben.

-Úristen, Stella! Mi történt? Mi borult rád?-nyitott be Vida kómás fejjel, ami megmosolyogtatott.Ő már lefeküdt aludni.

-Először is nem borult rám semmi. Másodszor, néz ki írt nekem a Facen!-örömködtem megint. Mikor Vida is elolvasta ő is annyira örült neki, mint én.Kézen fogva ugráltunk, és visítoztunk. Nem tudom, hogy a szomszédok mit szóltak, de tuti nem örültek.

-Ez komoly? És mit fogsz neki írni?-kérdezte izgatottan, miután kitomboltuk magunkat.

-Még nem tudom. Majd kitalálom.-mondtam, de éreztem, hogy vörös lesz a fejem. Soha nem írt rám egy helyes fiú se, nem tudtam ,hogy mit kell ilyenkor reagálni.

-Miért nem mondod meg neki, hogy bejön neked?-kérdezte drága barátnőm. Mintha Ő annyira ismerné a fiúkat. Ha jól tudom, még egy fiúja sem volt.

-És te miért nem mondod meg Harrynek?-vágtam vissza, és ledobtam magam az íróasztal elé.. Vida leült az ágyamra.
-Jogos.-hagyta annyiban a dolgot.
-Valamit kitalálok!-vontam meg a vállam. Vida ásított egyet, aztán bólíntott. Idegesen doboltam ujjaimmal az íróasztalon. Péntek óta nem sokat aludtam, még nem tudtam megszokni ezt a környezetet. Körülnéztem. A régi szobám teljesen más volt, mint ez. A falak tiszták, nincs rajtuk egy pószter se, az ágy is hatalmas, ahogy a szekrények is, és minden más.
 -Nem gond, ha én most megyek aludni? Fáradt vagyok.-motyogta Vida félálomba,és botorkálva elindult az ajtó felé. Mondjuk ha nem álmos, akkor is így jár, és van olyan szerencsétlen, hogy nekimenjen az ajtónak. Az általánosban sokan csúfolták azért, mert csámpás. A gimiben már (ahogy én eddig észrevettem) nem csesztették ezért.
-Oké, menj csak. Jó éjt.-köszönte el mosolyogva.
-Jó éjt!-nézett vissza Vida az ajtóban egy pillanatra, aztán el is tűnt.
Én újra a laptopomra koncentráltam. Ez a folyamat kb. 1-ig tartott, mert egyszerűen nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki. Végülis egy átlagos válaszra jutotta.

"Szia.:) Köszönöm jól vagyok. Semmi bajom nincs veled, csak tudod ilyen vagyok

kicsit félénk, de mindegy is. Úgy se tudnál rám időt szakítani."

Írtam meg neki, mire azonnal kaptam választ. Kicsit meglepett. Hajnali 1-kor mit keres ő a gép előtt?!

"Ez nem igaz. Holnap elmondod nekem az igazat? Stella tudom, hogy neked nem

ez a bajod valójában. Kérlek legyél velem őszinte."

Meglepetten meredtem a képernyőre.  Csak egy "oké"-ra jutott tőlem . Ő meg küldött egy ♥-et?! Mi van? Na jó holnap kiderül minden. Egy ideig még az üzeneteinket nézegettem,majd kikapcsoltam a gépem és befeküdtem az ágyamba. Alig tudtam elaludni annyira izgatott voltam, hogy vajon miért ragaszkodik Niall Horan annyira ahhoz, hogy elmondjam neki mi a bajom.Ő teljesen más körökbe tartozik mint én. Nem mintha nem akarnám, hogy legyen köztünk valami. Mindegy, majd holnap kiderül. Remélem, ha én megteszem a nagy lépést Vida is bátrabb lesz Harryvel szemben. Igaz Vida nem látja, de én látom amikor Harry őt bámulja. Nem zárom ki, hogy Harrynek tetszik Vida. Mondjuk félek attól, hogy ebből nem lesz semmi, mert Vida nagyon félénk, be nem vallaná, hogy tetszik neki. Nekem se szavakkal mondta el..    
Reggel 6 óra~

Hulla fáradt voltam, hisz nem sokat aludtam. Azon agyaltam, amit Niall írt. 06:15 perckor eszembe jutott kimászni a pihe-puha ágyikómból. Gyorsan letusoltam(a SAJÁT fürdőszobámban), magamra kaptam egy farmert és egy London feliratú fehér pólót.. Magyarán elkészültem normálisan. Benyitottam Vida szobájába. Nagy meglepetésemre a lány még az ágyában feküdt.
-Hajnalodik kiugrom az ágyból, a barátom már vár reáám!Igen kedvelem Őt, nagyon kedvelem Őt, mert Ő Stellaa!!!- ugrottam barátnőmre, miközben a Micimackó főcímdalát énekeltem.
-Mi a farc?!-riadt fel Vida.-Ez most komoly?!-lökött le magáról röhögve.
-Kéne kelni!-vontam meg a vállam mosolyogva. Vida csak megforgatta a szemeit, és elindult a fürdőszobája felé.Az ajtóban még visszafordult.-Kössz a z ébresztőt!-mondta egy féloldalas mosoly kíséretében. Én bólintottam. Egyedül maradtam Vida szobájában. Vida kicsit rendetlenebb, mint én, de ahhoz képest minden a helyén volt. Fehér, tiszta falak, diófa szekrények, egy franciaágy és az íróasztal, ami szintén rendezett volt. Megakadt a szemem az íróasztal felett lévő táblaszerűségen, amin képek lógtak. Lassan odasétáltam, hogy jobban megszemlélhessem. Az egyik képen én és Vida szerepeltünk 8 évesen, a másikon 14 évesen, és végül 17 évesen.Elmosolyodtam, és a kezemmel végigsimítottam őket. Aztán volt egy kép Vida édesanyjáról. Gyönyörű  volt, Vida nagyon hasonlít rá. Nem igazán ismertem, mert akkor halt meg, amikor 8 évesek voltunk. Az nehéz időszaka volt Vidának. Tudom, hogy kicsik voltunk, de jobban megértettük egymást, mint néhány felnőtt.
Aztán volt még pár kép,amit Vida rajzolt. Gyönyörűek. Egy rajzon azonban megakadt a szemem. Egy göndörhajú mangafiút ábrázolt, akinek nem látszott az arca. Elmosolyodtam. Ez tutira Harry!
Közben  Vida is elkészült, együtt megreggeliztünk.
Fél 8-kor csöngettek. Vida TV-zett, én megfogat mostam.
-A szőke herceged az!-kiáltotta Vida. Én hipergyorsasággal fejeztem be az, amit éppen csináltam.
-Mi??Atya úr isten, Vida! Nyisd te az ajtót!- kiáltottam, és elbújtam a fotel mögé.
-Oké!-vonta meg a vállát Vida, és az ajtóhoz sétált.
-Szia Vida! Stella?-kérdezte gondolom Niall.
-Gyere be!-sóhajtott Vida, nekem meg a hasam golflabda méretűre zsugorodott. Idegesen léptem ki a kanapé mögül. Niall furán nézett rám, amikor megpillantott.
-Ööö... csak a... az almát kerestem..-dadogtam össze-vissza vöröslő fejjel.
-Oké!-biccentett.-Öhm.Szóval.. Nagy baj lenne, ha ma velem jönnél suliba?-kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Ööö..hát...-motyogtam halkan.
-Persze, hogy elmegy veled.-mondta Vida, mire én szúrósan néztem rá.
Felkaptam a táskámat, és követtem Niallt az ajtó felé. Vida bíztatóan mosolygott.
Az úton egy darabig csendben voltunk, majd Niall megszólalt.
-Nos akkor elmondod, hogy miért vagy ilyen velem?-tette fel a kérdést. Én idegesen néztem rá. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű, mint Ő?
-Niall figyelj, nem direkt csak tudod te más vagy, mint én és..-nem hagyta, hogy befejezzem.
-Stella.. Te félsz tőlem, ne is tagadd. Figyelj rám. Tetszel nekem és szeretnélek jobban megismerni téged.-vallotta be, ami engem meglepett, de örültem is neki egyben. Arcomat elfordítottam, ne lássa, hogy pirulok.
-Niall, te is tetszel nekem, de mit fognak szólni a többiek?
-Stella,miért foglalkozol velük?-vonta fel a szemöldökét, én meg majdnem elájultam.
-Nem is tudom. Szeretnék veled lenni meg minden, de tudod milyenek..-húztam el a számat.
-Figyelj, ha Harry nem bátorít fel én nem merek hozzád se szólni. Amióta itt vagy azóta csak téged nézlek és te jársz a fejembe. Azt hiszem nem csak tetszel, hanem beléd is szerettem.-vallotta be.
-Én is így érzek, de félek.
-Mitől Stella?
-Mindentől. Nekem soha nem jött össze semmi és nézd meg. Most itt vagy te, mint tök helyes pasi és neked pont én kellek és..-mondtam volna tovább, amikor egy csókkal elhallgattatott.  A pillangók felébredtek a gyomromban, a térdem remegni kezdett.
-Nos akkor félsz még?
-Nem.-feleltem határozottan.
-Akkor lennél a barátnőm?-kérdezte mosolyogva.
-Igen! Szívesen lennék.-feleltem boldogan. Ekkor megérkeztünk a sulihoz. Kéz a kézben  indultunk el a "menőpad" felé. Alaposan megbámultak minketde Vida kitűnt a tömegből mert ő meg csak vigyorgott. Alig várta, hogy kifaggasson. És én szívesen mondok neki akármit.